Munkáltatói márkaépítés 2017-ben: már az ókorban megírták!

Home / Ajánlás / Munkáltatói márkaépítés 2017-ben: már az ókorban megírták!
Munkáltatói márkaépítés 2017-ben: már az ókorban megírták!

Munkáltatói márkaépítés 2017-ben: már az ókorban megírták!

„A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.” Talán néhányan már-már egyetértően bólintanak ezen sorokat olvasva, különösen, ha csapatukban van Y és Z generációs kolléga. Az idézet azonban nem egy friss vállalati kutatás riportjából való. 3000 éve vésték fel kőtáblákra az akkori „X generációsok” Babilonban. Semmi új nincs a Nap alatt?

Ez a kérdés motoszkált a fejemben, miközben csapatprezentációkat hallgattam a XV. Tímár László Esettanulmány Megoldó Versenyen Veszprémben, a Pannon Egyetemen. Remek érzékkel választottak témát a szervezők: hogyan tudja megszólítani, elkötelezni és megtartani egy vállalat az Y-generációs fiatalokat? Kutyaharapást szőrével: mondják meg az érintettek a helyes választ! – gondolhatták a királynék városának Gazdaságtudományi Karán.


A nap végére világossá vált, amit már az elején is sejteni lehetett: hiába minden modern eszköz, vírusvideó, gerillakampány, ha valaki hosszú távon szeretne sikeres munkáltatói márkát építeni, annak először a piacot kell megértenie, jelen esetben a mindent meghatározó generációs trendeket, illetve az érintettek működését, igényeit. De mi van a babzsákon, csocsóasztalon és az ingyen kávé intézményén túl?

Sokan a fent idézett véleménnyel tudnak azonosulni, ami nem csoda: az idősebb generáció évezredek óta ferde szemmel nézi az ifjabbak előretörését, ebben nincs változás 2017-ben sem. A faragott kőtábláktól néhány évszázaddal arrébb lapozva a történelemkönyveket, maga Szókratész így nyilatkozott:

„Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt.[…] Egyszerűen kiállhatatlanok.”

 

 

 

 

 
A fiatalabb-idősebb generáció közötti feszültség tehát nem ma kezdődött. Gyanús, hogy nem is most fogunk véget vetni neki. A kérdés inkább az, hogyan tudjuk kezelni és a szervezetünk javára fordítani? Az esettanulmány verseny során rögtönzött, nem reprezentatív gyűjtésem alapján szeretnék, ha

  • az eredményeik alapján értékelnék őket,
  • jelentős feladatokat szeretnének végezni,
  • ki nem állhatják az elavult technológiákat,
  • felhatalmazás-fanatikusok,
  • munka-magánélet egyensúlyra vágynak,
  • állandó visszajelzést kérnek,
  • és szeretnék, hogy hatást gyakorolhassanak a világra.

Amihez valljuk be, jól jön az ingyen kávé is. De mi kell egy igazán vonzó munkáltatói márkához? Ahogy a veszprémi hallgatók összefoglalták: az, hogy szeressek bemenni dolgozni! Nem tűnik lehetetlen kérésnek, ugye? Mit szól ehhez a munkaadói oldal?

Még a végén jól érzik itt magukat…

„Meg kell érteniük, hogy ide nem azért járunk, hogy szórakozzunk! EZ EGY MUNKAHELY!!!” – kerekítette le indulatosan gondolatmenetét egy felpaprikázott hangulatú nagyvállalati felsővezető a minap, akivel éppen interjút készítettem a szervezet Y-generációsokhoz való viszonyának feltérképezése kapcsán. Nagy csend következett ezután, noha négyszemközt voltunk az irodában; nem kellett amiatt aggódnia, hogy más is meghallotta sarkos megjegyzését. Úgy éreztem, saját maga is meglepődött azon, amit az imént mondott.

Főképp azért, mert 20 perccel korábban még arról folyt a diskurzus, miért is jó itt Y-generációsként létezni és milyen komoly erőfeszítéseket tesz a vállalat annak érdekében, hogy a fiatal tehetségeket magához vonzza, megtartsa. Ez volt az üzenet a hirdetésekben, a plakátokon, valamint a nemrég indított Facebook felület borítóképén is. Aztán ahogy teltek a percek, előkerültek a személyes tapasztalatok, a gyakornoki program során szerzett saját élmények… és az újraélt feszültség felszínre hozta a vezető valódi, érzelmekkel töltött álláspontját a témában.

Bedugult karrierutak – az „aranygeneráció” kifutna a második félidőre is

Nem hihetjük, hogy interjúalanyom egyedül van véleményével a magyar munkaadók között. Jogosnak érezhetjük részéről a felháborodást, amikor egy Y-generációs fiatal 1-2 év után előléptetés miatt reklamál nála. Árnyaltabban látjuk a képet, amikor kiderül, hogy ő maga 5 évet követően már igazgatói megbízást kapott a cégnél. Persze a 90-es évek mások voltak…

Beözönlöttek a multik, akik frissen végzett, nyelveket beszélő, ambiciózus munkavállalókat kerestek induló csapataikba. Az „aranygeneráció” tagjai a rendszerváltást követő 5-6 évben szereztek diplomát, karrierjük rakétasebességgel ívelt felfelé. Ezek a vezetők jelenleg is ott ülnek a vállalatok menedzsmentjeiben, jellemzően az 50 felé ballagnak és eszük ágában nincs „kicsekkolni”. Mögöttük feltorlódtak a középvezetők.


Egy mai fiatalnak sokszor csak fektetett lólépésben haladhat a karrierje: kettőt oldalra, egyet előre! Pedig az említett vezetők maguk is pozitív példaként jelennek meg a céges karrier kiadványokban, követendő minták az újonnan csatlakozóknak. Karrierútjuk azonban megismételhetetlen az Y-generáció számára. A hétköznapokban sokszor megmaradnak egymással súrlódó, csikorgó generációs fogaskerekeknek.

Kölcsönös generációs egymásrautaltság

A hétköznapi helyzet ugyanis az, hogy irodaházak százaiba minden hétfő reggel számtalan Szókratész_v.2017 és RNF Trainee (#RosszulNeveltFiatal #SayNoToTisztelet #FittyetHány) lépdel be a még enyhén citrusillatú, frissen glancolt mozgásérzékelős forgóajtókon. Majd a hét során kénytelenek valahogyan együttműködni és akár azon gondolkodni közösen, hogy miként lehetnének vonzóbbak munkáltatók.

Ma már üzenetekkel telefaragott kőtáblák helyett táblagépen faragott üzenetekkel bombázzák a (jó esetben) gondosan szegmentált tehetség-célcsoportokat.

Igaz, – szemben a babiloni időkkel – ma már üzenetekkel telefaragott kőtáblák helyett táblagépen faragott üzenetekkel bombázzák a (jó esetben) gondosan szegmentált tehetség-célcsoportokat. Nekik viszont a 0-24 üzemmódban működő hiperszenzitív bullshit radarjuk olyan érzékeny, mint egy díjnyertes vadászkutya orra. Barney Stinson legyen a talpán, aki ezt a kihívást gondolkodás nélkül elfogadja!

Piszok nehéz kilépni a saját, berögzült gondolati sémáinkból. Változtatni azon, ahogy a világot szemléljük, új nézőpontokat felfedezni. A vállalatok vezetőinek azonban nincs más választásuk, ha hosszú távon szeretnék bevonzani és megtartani a tehetségeket, ezzel pedig versenyelőnyhöz jutni a piacon.

Egy próbát talán megér.

Felveszem a kapcsolatotAjánlatot kérekNews Fizz

Copyright notice. The written and visual contents of this page are protected by copyright. You may not, except with our express written permission, distribute or commercially exploit the content.
Copyright © 2017 Brandfizz. All rights reserved.